Kisbokréta
Templomkerítésbe folyópatakocska
Annak közepíbe rozmaring bokréta
Öntözzétek lányok, hogy el ne hervadjon
Szeretőtök szíve meg ne szomorodjon.
Egy fehér legényke hezzám akar járni
S egy piros kendőért vélem akar hálni
Se ne jöjj, se ne járj, vélem bizony nem hálsz
Míg a templom földjén két térgyedre nem állsz.
Kerek a káposzta, borul a levele
Búsul a kis leány, hogy nincs szeretője
Ne búsulj, ne bánkódj, ne es siránkozzál
Megsegít, az Isten csak jól imádkozzál.
Menyecske, menyecske ne menj a cserjésbe
Mert megmar a kígyó szerelem képébe
Ne búsulj, ne bánkódj, ne es siránkozzál
Megsegít, az Isten csak jól imádkozzál.
Templomkerítésbe folyopatakicska
Ne menj oda rózsám, beléesel nyomba
Nem esek, nem esek aranyos vizébe
Inkább esek véled holtig szerelembe.
——
Ki az ő édesét
Igazán szereti
Árvíz olyan nincsen,
Hogy fel nem keresi.
Mer én édesemet
Igazán szeretem
Árvíz olyan nem vót,
Hogy fel ne keressem.
Kerülj szűvem kerülj
Kertek alján kerülj
Ott es csak úgy kerülj
Búval el ne merülj.
——
Kerek udvar, kicsi ház
Kicsi rózsám mit csinálsz?
Csinosítom magamot
Várom a galambomot.
Nekem nincsen szeretőm
Csak egy rongyos keszkenőm
Szebbik felét fordítom
S a rózsámot gondolom.
Jaj, Istenem este van,
Az én rózsám messze van,
Keszkenőm es nála van
Vígörömem benne van.
——
II: Nékem es vót egy szeretőm de az olyan vót
Reggel felült a kúttora, este es ott vót. :II
II: Acca rózsám a kezed, sirüljünk egyet
Aztán menjünk a kertbe, ott szedjünk meggyet. :II
Nagybokréta
Serkenj lelkem mély álmodból,
Vigyázz magadra,
Mert ma Urad jő e világra,
Szép váltságodra.
Drága kincset hoz magával,
Orvoslásodra!
Dicső Szent Jánosnak ünnepét szenteljük
Ma is szent életét vígan ünnepeljük
Ki az Jézus Krisztust leginkább szerette,
Azt mü es tiszteljük!
Szent Jánost a Krisztus annyira szerette,
Hogy a végvacsorán melléje ültette,
És fejét mellére, áldott szent testére,
Tenni megengedte.
Beköszöntő serkenelőshőz:
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mindnyájan dicsérjük egeknek szent Urát,
hogy megadta élnünk szent karácsony napját.
Leányikot megénekelni jöttünk. Béfogadnak e münköt?
Száraz kóró nem nedves,
A vén leány nem rendes,
||: Olyan ráncos a bore,
Félre húzódom tole. :||
Azt hallottam feloled,
hogy szajha lett beloled,
||: Jó leszel szeretonek,
Más kérek feleségnek. :||
Apró szárú laboda
Nem termettem dologra,
||: Lábam termett a táncra,
Szájam a bor ivásra. :||
Tarka-barka rokolyámnak elszakadt a ránca,
Rengessd Uram a gyermeket, hadd menjek a táncba,
Mer most vannak az Asszonyok legjobb mulatságba,
Mer most vannak az Asszonyok legjobb mulatságba!
A szatmári új koreográfiánk zenéjének dalszövege:
De jó bort iszok, diófával tüzelek,
Kökény szemű barna kislányt szeretek,
Olyan annak a két szeme járása,
Mint az égen a csillag ragyogása,
Olyan annak a két szeme járása,
Mint az égen a csillag ragyogása,
De jó bor mellett a babámnak ölében,
Álom nem jön világoskék szememre,
Barna babám csak te jársz az eszembe,
Kivel együtt sétálgattam az este,
Barna babám csak te jársz az eszembe,
Kivel együtt sétálgattam az este,
Juhász legény, szegény juhászlegény,
Tele pénzzel ez a kövér erszény.
Megveszem a szegénységet tőled
Ráadásul add a szeretődet.
Megveszem a szegénységet tőled
Ráadásul add a szeretődet.
Ha ez a pénz volna csak foglaló,
Ezerannyi volna borravaló,
A világot adnád ráadásnak,
Szeretődet mégsem adnád másnak.
A világot adnád ráadásnak,
Szeretődet mégsem adnád másnak.
Esik az eső nincsen sár
Csak a babám udvarán
Elhordanám, de nincs annyi erőm
Mással csalogat a szeretőm
De elhordanám, de nincs annyi erőm
Mással csalogat a szeretőm
Fel van a lovam nyergelve
Én ülök a nyeregbe’
Én ülök a szeretőm ölibe’
Te meg babám elmehetsz a fenébe
De én ülök a szeretőm ölibe’
Te meg babám elmehetsz a fenébe
Hét félés:
Ez az Ádámé, ez az Éváé
Járjátok járjátok
Ne nézzétek Ádámot
Ha Ádámot nézitek
A táncot elvétitek.
Erdő mellett nem jó lakni élelem nélkül
Szeretőt nem jó tartani szerelem nélkül
Volt nekem egy szépszeretőm, de az olyan volt
Reggel felült a kuttorra s este is ott volt
El küldték Gyurkát faszulykát szedni,
De Gyurka nem ment, elment játszodni
Gyere haza Gyurka, megfőtt a faszulyka
Gyere haza Gyurka, megfőtt a faszulyka.
Asztalos az én apám, a fia vagyok én
Ő csinálja a bölcsőt, a bele valót én,
Gólya, gólya hosszú lábú gólya madár.
Sárközi tánc:
Nem messze van Lőrincz napja,
Sej közel van az öröm napja.
Meg is jön az nem sokára,
Sej megyünk a hálótanyára.
Porzik a földi borozda,
Sej mikor végigmegyek rajta.
Kinyílik a hálótanya,
Sej mikor kocogatok rajta.
Nyisd ki babám az ajtódat,
Sej ereszd be az angyalodat.
Add ide a pici szádat,
Sej hadd csókolok rajta százat.
Gurgatik már a kádakat,
Sej hajtik haza a lányokat.
Már a szőlőt is megszedik,
Sej a lányokat hazaküldik.
A bátai bíró lánya,
Egy pendelyben ment az ágyba.
Jaj, de megkönyörögtetett,
Még az ágyára eresztett.
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre van a kerék útja,
Kisangyalom gyalogútja.
Pünkösd napján születtem,
Kék nefelejcs a nevem.
Az én nevem kék nefelejcs,
Engöm babám el ne felejts
Tizenöt éves vagyok,
Férhö mén, ha akarok.
Nem is bánom, nem tagadom,
Mer elvesz az én galambom.
Édes kicsi kincsecském,
Drága feleségecském,
Mosd ki az én ingecském,
Had járjak én szépecskén.
Kerek udvar, kicsi ház,
Kicsi rózsám mit csinálsz?
Csinosítom magamot,
Várom a galambomot.
Pipa, pipa, pipacskám,
Az uramnak feje fáj.
Hadd el biza had fájjon,
Nem mondtam, hogy pipáljon.
Addig élem világomat,
Míg szél fújja pántlikámat.
A pántlika könnyű gúnya,
Mer azt a szél könnyen fújja.
De a ruha nehéz gúnya,
Mer azt a bú földig nyomja.
Én ültettem egy rózsafát,
Más szedi le a virágát.
Én szerettem egy szép barnát,
Más éli vele világát.
Nézd csak pajtás mit mutatok,
De szép leányt táncoltatok.
Lóg a csicse, jár a fara,
Elhullott a göndör haja.
Én ültettem egy rózsafát,
S más szedi le a bimbóját.
Én szerettem egy szép barnát,
Más éli le a világát.
Száraz bokor a hegytetőn,
Elhagyott az én szeretom.
Ha elhagyott ő bánja meg,
Ki a fene sajnálja meg.
Szatmári Táncok
Mit fütyül a vadliba a rigónak
Érted halok meg, galambom maholnap.
Szólj annak a szépen szóló madárnak
Gyönge testem kár vón’ még a halálnak.
Fekete fellegbol esik az eso,
Egy se igaz a mostani szereto.
Olyan igaz voltam hozzád, mint a Nap,
Ki az égen ragyogva süt egész nap.
Sárgadinnye felfutott a görögre,
Haragszik rám a szeretom örökre,
Ha haragszik, haragudjon odáig,
Míg a tenger piros borrá nem válik.
Zörög az akácfalevél
Mer’ hidegen fújja a szél
Ugyan babám hová lettél
Már két este el nem jöttél
Jöttem vón’, nem lehetett
Az eso nagyon esett
Az anyám nem eresztett
Elmentem én éjszakára
egy kisleány ablakára
Mind azt hányja a szememre
Hogy hol jártam a más este
Ne kérdezd csak eressz be
Ide jöttem helyedbe
Gyere ülj az ölembe.