Bokréta krónikák

2019. június 22., Bonyhád, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség országos minősítője és bemutató színpada

136/150 pont. Mit jelent ez? KIVÁLÓ minősítést. Az elmúlt hónapok kemény munkája megtérült. Ha a gyökeréig leásunk, akkor inkább hosszú évek gyümölcse ez. És a koreográfia története mögött ott a mi történetünk is.

Nehéz összehozni a bandát – 4 égtáj kevés ahhoz, hogy betájoljuk, ki merre él és dolgozik. De mi ott vagyunk a próbateremben péntek, szombat, vasárnap délután egészen estig, ha szükséges. Hétköznap az irodában bukovinai dalszövegeket tanulunk, vagy éppen a bukovinai kiejtést igyekszünk tökéletesíteni két e-mail megírása között.

Amikor más nyáron a strandolást tervezi, mi alsószoknyákat, parasztingeket mosunk, vasalunk és csizmát, bakancsot fényesítünk a hétvégi fellépésre vagy épp a próbaterembe igyekszünk gyakorolni. 32 fok a strandon egyet jelent 40 fokkal a színpadon, de mosolyogva járjuk a silladrit. A munkahelyünkön az éves szabadságunk egy részét a fellépésekre fordítjuk. Amikor a manikűrösünknél az éppen divatos színek helyett csak egy egyszerű, rövidre vágott, halvány rózsaszínt kérünk, csak annyit kérdez: “Fellépés lesz?”. Fodrász székbe is úgy ülünk, hogy “Úgy vágd légy szíves, hogy még gond nélkül fonni lehessen!”.
A színpadon a piercing és a tetoválás nem az önkifejezés egyik eszköze, hanem valami, amit ki kell szedni, le kell ragasztani.
Legényeinknél a borosta és a “man bun” nem menő, viszont ha valaki épp egy új mellyes bundát csináltatott magának, azt mindenki látni szeretné. (Hozzáteszem, egy olyanban 45-50 fok is garantált a színpadon.)

Megéri? Sokan kérdezik. Csak azt tudom javasolni, hogy nézzétek meg ezt a videót, a választ 2D-ben csodálhatjátok. HD-ben még az izzadságcseppeket is.

A koreográfiát és tanítást Herczeg Gábornak és Herczeg-Magó Mariannának köszönhetjük.

/Andrási Tekla/

2019. május 10-12 – Csernakeresztúr, Románia (Erdély)

Idén is elérkezett az év 5. hónapja, ez pedig nem jelentett mást, mint hogy elkezdődik csoportunk számára a “szezon”. Az a bizonyos időszak, amikor bővelkedünk a fellépésekben, megmérettetésekben.

Idén a májust különösen vártuk, hiszen a második hétvégén erdélyi barátainkhoz, Csernakeresztúrra voltunk hivatalosak. Ezzel a Hunyad megyei kis településsel már évtizedek óta szoros barátságot ápolunk, több rokoni szálnak is köszönhetően.

A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület idén 25 éves, ami azt jelenti, hogy már negyed évszázada őrzi és ápolja lelkesen a bukovinai székelyek kultúráját, hagyományait.
Ebből a jeles alkalomból rendeztek egy nagy “szülinapi built” Bukovinai Hétvége címmel.
Csoportunk több részletben érkezett meg Csernakeresztúrra. A legszerencsésebbek már pénteken elindultak és megérkeztek a bérelt busszal, útközben sem voltak szégyellősek élményeket gyűjteni Ópusztaszeren. Majd őket követte a maradék táncos 1-1 személyautóval, délutáni és éjszakai indulással. Végeredményben mindannyian Csernakersztúron fogyasztottuk el a finom, bőséges reggelit szombaton.

Ezután nem volt más hátra, mint magunkra ölteni a bukovinai viseletet.
Méltó kezdésképpen szentmisén vettünk részt a Szentkereszt templomban, majd a nemrégiben elkészült csűr és próbaterem felszentelése, átadása következett. Résztvevőben nem volt hiány, hiszen a meghívott vendégek és fellépők mellett a helyi lakosok is tiszteletüket tették ezen a jeles eseményen.

A csűravatást köszöntőbeszédek előzték meg, így szólt hozzánk Szabó Julianna (a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület elnöke), Potápi Árpád (a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára), Winkler Gyula (EP képviselő) és Pogocsán Ferdinánd (Déva alpolgármestere).

A színvonalas műsor több egyesület közös “munkája” volt: a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vegyeskórusa, a marosvásárhelyi Fagyöngy citerazenekar, az erdőcsinádi Árvácska Néptánccsoport, a dévai Szivárvány Vegyeskórus, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület és ne feledkezzünk meg magunkról, illetve a Bácska Bandáról sem, akik a műsor összes táncos produkcióját kísérték rendületlenül.

Természetesen a műsor előtt-közben-után ünnepi lakomában is részünk volt, ez pedig mind a csernakeresztúriak érdeme.

Az esti órákban a Bácska Banda koncertjétől volt hangos a környék, amit táncház követett Herczeg-Magó Marianna és Herczeg Gábor vezetésével. A hangulat fergeteges, a táncosok és zenészek fáradhatatlanok – így jellemezném a születésnapi ünneplés utolsó óráit.

Vasárnap ugyancsak 3 turnusban hagytuk el Csernakeresztúrt annak tudatában, hogy ez a szoros kapocs, ami egyesületeink között létezik, valószínűleg egy életre szól.

Ezúton szeretnénk hálásan megköszönni minden családnak, barátnak, egyesületi tagnak és hozzátartozóiknak, hogy befogadtak és vendégül láttak minket, a fantasztikus szervezést, a finom falatokat és kortyokat, a szívből jövő mosolyokat és szavakat.

/Andrási Tekla/

2018. július 24., Kapolcs – Művészetek völgye fesztivál – Muharay udvar

Minden évben izgatottan várjuk ezt a fellépést. Miért is? Amerre a szem ellát, csak a magyar népművészettel és kultúrával találkozunk. Ez amolyan “földi paradicsom” a számunkra, ha értik mire gondolok. Ez az a nap, amire mindenki tartogat közülünk 1 napot az éves szabadságkeretéből. Egy szó mint száz, szeretjük a Művészetek Völgyét, idén pedig a 28. születésnapját ünnepelte. Isten éltesse még sokáig!

Már évek óta oszlopos fellépői vagyunk a Muharay udvarnak, és reméljük, ez a jövőben is így marad. Idén a fellépésünk keddi napra esett, és az időjárás is kegyes volt hozzánk, igazi nyári időt élvezhettünk.

Reggel 9 órakor hagytuk el a Hőgyész táblát, és egy kis pihenővel útközben, délben érkeztünk meg Kapolcsra. A rutin már benne van a kezünkben és lábunkban: busz megáll az udvar előtt, kisebb forgalmi dugó keletkezik a szűk úton, lefutunk a buszról, összeszedjük a bőröndöket/kellékeket, busz elmegy leparkolni, forgalom helyreáll, mi besietünk az öltözőbe, lepakolunk, gyors taktikai megbeszélés és mindenki megy, amerre lát. Igyekszünk maximálisan kihasználni azt a pár órát amit nézelődéssel, (vásárlással), sétálással tölthetünk a műsorunk előtt.

A patakparton és a falu utcáin sétálgatva leegyszerűsödik az élet, a szó legnemesebb értelmében. A gyönyörű kézzel készített cserép-csodák, bőrdíszművek, kézműves szappanok, finom és ízig-vérig magyar ételek/italok, ékszerek és ruházati darabok igazi piaci hangulatot varázsolnak Kapolcsra. Az udvarok előtt elhaladva pedig hol népzenét, éneket hallani, hol pedig érdekes előadásokkal, interjúkkal csábítják beljebb a fesztiválozókat.

Délután 4 órakor kezdtük meg a szükséges előkészületeket, hiszen 17:30-tól szórakoztattuk a népet a színpadról. Tehát átbeszéltük a koreográfiákat, hajat fontunk, a lányok sminkeltek, és magunkra öltöttük a bukovinai viseletet.

A 2,5 órás műsorban 3 koreográfiát adtunk elő, emellett a Kisbokréta, a Cikói asszonyok, és a Fülöp Ferenc díjas táncosok is megcsillogtatták tudásukat a színpadon. Az élő zenei kíséretet a Csurgó Zenekar testesítette meg, mindig megtiszteltetés az ő muzsikájukra táncolni. A műsor lezárásaképpen a közönség soraiban kígyózva jártuk a szirbát együtt. Jobb közönséget kívánni sem tudtunk volna, üres ülőhelyet pedig keresve sem találtunk volna.

Miután a viseletet lefejtettük magunkról, a vizet kicsavartuk az ingekből, a Tázló zenekar vette birtokba a színpadot, ahol először koncertet adtak, majd az est zárásaképpen moldvai táncházhoz szolgáltatták a zenét.

Este 11 órakor pedig egy újabb rutin: buszhoz kipakolni, buszba nagyon gyorsan bepakolni, felszállni, névsorolvasás, indulás, hazáig nótázás. Éjjel 2 óra körül gurultunk be a hőgyészi buszmegállóba, és innen mindenki hazafelé vette az irányt.

Hogy elfáradtunk-e? Nagyon. Nyári melegben a színpadon koreográfiákat előadni és teli torokból énekelni melós dolog. Hogy bánjuk-e? Egyáltalán nem. Amennyi energiát elégetünk a színpadon, ugyannyira fel is töltődünk a tánctól – testileg és főleg lelkileg.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki részese volt azon a kedden a műsorunknak! A következő szavak nekik szólnak:

“Jaj de szépen néznek minket,
áldja meg az Isten őket!”

/Andrási Tekla/

2018. június 23., Szekszárd és Százhalombatta

1 nap, 2 fellépés, 400 km – pár szóban a június 23. napja. De nézzük csak ezt bővebben, mert érdemes.

Ezen a napon rendezték meg Szekszárdon a XV. Bukovinai Székely Találkozót, ami természetesen nem történhetett meg nélkülünk. A délelőtti órákban érkeztünk meg a megyeszékhelyre, ahol – szokásunkhoz híven – fellépés előtt próbáltunk még egyet. A “Ha bemegyek a cibényi korcsmába” című koreográfiánkat adtuk elő – egy kis plusszal. Bizony ám, ugyanis a csátaljai Istrimfli néptánccsoporttal együtt mutattuk meg a közönségnek, hogyan mulatnak a székelyek.

A javában kiskorúakból álló tánccsoport nem volt teljesen ismeretlen számunkra, hiszen a tavalyi Szekszárdi Szüreti Napokon 2 párocska közülük szintén vendégeskedett a koreográfiánkban. Nem csoda a viszonylag nagy földrajzi távolság ellenére egyre szorosabbá váló együttműködés, hiszen testvériesen “megosztjuk” Gáborunkat, azt a hírös Herczeget, ugyanis ő tanítja őket is.

Mint már említettem, nem ezen az egy színpadon mulattunk ezen a napon. Amint a szekszárdi közönségtől elbúcsúztunk, autókba ültünk és Százhalombattát céloztuk meg.

A pest megyei városban Óvárosi Szent László Napok alkalmából többnapos programsorozattal készültek, ami nem mellékesen a Családok Évéhez csatlakozó esemény is volt egyben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki talált szórakoztató műsort és programot. Mi is helyet kaptunk a színvonalas “Minden ami Mezőföld” elnevezésű kultúrműsorban. A “színpadi korcsomázás” után pedig lehetőségünk volt bukovinai székely táncokat tanítani a közönségnek, illetve a jelenlévő tánccsoportoknak. Mi nagyon élveztük, a látottakból ítélve pedig ők is.

A vendéglátásban sem volt hiba, ugyanis a színpad mögött folyamatosan kínáltak minket házi süteményekkel, hideg szódával és természetesen hol egy kis fehér, hol egy kis vörös is feltűnt itt-ott.
Akinek az ideje engedte közülünk, az még a műsor után élvezhette a kirakodósok portékáit és a koncerteket, de végül az elfogyasztott kenyérlángos, kürtöskalács, lángos bódulatában mindenki elindult haza.

Hát így zajlott idén a június 23 a Bokréta számára. Sok mindent belesűrítettünk a napba, de még így sem felejtettük el jól érezni magunkat – Együtt.

/Andrási Tekla/

2018. június 09. – Szentendre, Skanzen – “Hagyományok vendégségben”

a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség országos rendezvénye

Hajnali 4 óra – Az ébresztő megszólalt. Kissé álmoskásan (lehet ez másképpen is ilyen korán?) elkezdtünk készülődni, hiszen a busz 5:30-kor indult Hőgyészről Szentendrére, fedélzetén a Bokrétásokkal. Szakadó esőben indultunk, reménykedve, hogy az a közel 200 km megszépíti az időjárást. És valóban így lett. A Skanzenbe már eső nélkül érkeztünk, útközben elhagytuk.

12 hagyományőrző együttest ért az a megtiszteltetés, hogy június havának 9. napját a szentendrei Skanzenben tölthette. Minden együttes bemutathatta tájegysége szokásait, jellegzetességeit egy-egy udvarban. Ki hímezni tanította a látogatókat, ki hajat fonni, mások népi játékokkal múlatták az időt, vagy éppen ének- és tánctanítással kedveskedtek a betérőknek.

9:30-ra már el is foglaltuk Dél-Dunántúl Hidas házának udvarát, ugyanis mi ott tevékenykedtünk egész nap. Gyors átöltözés és hajfonás után 2 párral és a Bácska Bandával részt vettünk a megnyitón, ezután pedig az udvarunkban szórakoztattuk a Kicsit és a Nagyot bukovinai székely nótákkal, tánccal, kiállítással.

A nap folyamán színpadi műsorral is szolgáltunk, a csoportok egymás után adták elő produkcióikat, majd folytatták az udvarok “üzemeltetését”. Nem csoda hát, ha 1-1 fehér ing várta a száradást már a nap végén a parasztudvar kerítésén.

A nap levezetéseképpen egy pajtában gyűltek össze a csoportok, ahol közösen töltöttünk egy kis időt finom falatok és italok mellett.

Mindezekután ahogy jöttünk, úgy mentünk, csak a csapat volt kissé csendesebb a hazafelé vezető úton.
Köszönjük a Bácska Bandának az egész napos muzsikát, a szervezőknek a nap gördülékeny lebonyolítását és az időjárásnak, hogy ilyen kegyes volt hozzánk!

/Andrási Tekla/

2018. május 20. – Alap

9:00 – Ki innen, ki onnan, de lassan mindenki megérkezett Hőgyészre a próbaterembe. Ezzel elkezdődött a Pünkösd Vasárnapunk – próbával és fellépéssel.
A Fejér megyei Alap községbe kaptunk felkérést, a XVII. Alapi Pünkösdi Néptánctalálkozó alkalmából. Lehetőségeinkhez mérten mindig próbálunk még egyet fellépés napján, ez most sem volt másképp.

10:15 – A főpróba után autókba szálltunk és elindultunk Alapra. Az 1 órás út végén (és némi keresgélés után) megérkeztünk az általános iskolához, ahol a farmernadrágot bukovinai viseletre cseréltük.

12:00 – Autóbuszokkal átszállították a meghívott táncosokat a Ruskovics kocsmához, a gyalogos felvonulás kezdőpontjára, ahol – Méhes Lajosné, Polgármester-asszony köszöntő szavai után – több csoport is pár perces bemutatót tartott a saját repertoárjából. Ezután elindult a menet, ki lovas hintón, ki pedig a saját lábán, a Művelődési Ház felé. Félúton tartottunk egy kis pihenőt, ahol a többi tánccsoport is bemutatkozott, illetve finom házi süteményekkel és frissítőkkel vendégeltek meg minket a szervezők és a helyi lakosok.

14:00 – Megérkeztünk a Művelődési Házhoz, ahol az üveges tánc tiszteletére egy gyönyörűen kifaragott, női alakot ábrázoló szobrot avattunk fel. Ezután kezdetét vette a műsor, a néptánccsoportok közreműködésével. A helyi csoport mellett színpadra léptek még Buzsákról, Isaszegről, Györkönyből, Tamásiból, Veszprémből, az erdélyi Magyarlapádról és természetesen mi, Hőgyészről.

Egy kis kocsmai szórakozást varázsoltunk a színpadra a “Ha bemegyek a cibényi korcsmába” című koreográfiánkkal, amivel bemutattuk a bukovinai szórakozás egyik fajtáját. A tökéletes hangulat és a produkció sikerességét garantálta a Szedtevette Zenekar, aki az élő zenénkről gondoskodott.
A csoportok egytől-egyig színvonalas műsort nyújtottak a helyi lakosoknak és egymásnak. A színpadi jelenlétünket ízletes vacsorával és tortákkal honorálták a szervezők és a helyiek, majd pedig táncházzal folytatódott és fejeződött be ez a Pünkösd Vasárnap Alapon.

Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat a szervezőknek és a helyi lakosoknak, akik fáradhatatlanul, végig gondoskodtak a vendéglátásunkról finom falatokkal és italokkal, a Szedtevette Zenekarnak a sikeres együttműködésért, és a jelenlévők dicsérő szavaiért!

/Andrási Tekla/