Bokréta krónikák

2018. június 09. – Szentendre, Skanzen – “Hagyományok vendégségben”

a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség országos rendezvénye

Hajnali 4 óra – Az ébresztő megszólalt. Kissé álmoskásan (lehet ez másképpen is ilyen korán?) elkezdtünk készülődni, hiszen a busz 5:30-kor indult Hőgyészről Szentendrére, fedélzetén a Bokrétásokkal. Szakadó esőben indultunk, reménykedve, hogy az a közel 200 km megszépíti az időjárást. És valóban így lett. A Skanzenbe már eső nélkül érkeztünk, útközben elhagytuk.

12 hagyományőrző együttest ért az a megtiszteltetés, hogy június havának 9. napját a szentendrei Skanzenben tölthette. Minden együttes bemutathatta tájegysége szokásait, jellegzetességeit egy-egy udvarban. Ki hímezni tanította a látogatókat, ki hajat fonni, mások népi játékokkal múlatták az időt, vagy éppen ének- és tánctanítással kedveskedtek a betérőknek.

9:30-ra már el is foglaltuk Dél-Dunántúl Hidas házának udvarát, ugyanis mi ott tevékenykedtünk egész nap. Gyors átöltözés és hajfonás után 2 párral és a Bácska Bandával részt vettünk a megnyitón, ezután pedig az udvarunkban szórakoztattuk a Kicsit és a Nagyot bukovinai székely nótákkal, tánccal, kiállítással.

A nap folyamán színpadi műsorral is szolgáltunk, a csoportok egymás után adták elő produkcióikat, majd folytatták az udvarok “üzemeltetését”. Nem csoda hát, ha 1-1 fehér ing várta a száradást már a nap végén a parasztudvar kerítésén.

A nap levezetéseképpen egy pajtában gyűltek össze a csoportok, ahol közösen töltöttünk egy kis időt finom falatok és italok mellett.

Mindezekután ahogy jöttünk, úgy mentünk, csak a csapat volt kissé csendesebb a hazafelé vezető úton.
Köszönjük a Bácska Bandának az egész napos muzsikát, a szervezőknek a nap gördülékeny lebonyolítását és az időjárásnak, hogy ilyen kegyes volt hozzánk!

/Andrási Tekla/

 

2018. május 20. – Alap

9:00 – Ki innen, ki onnan, de lassan mindenki megérkezett Hőgyészre a próbaterembe. Ezzel elkezdődött a Pünkösd Vasárnapunk – próbával és fellépéssel.
A Fejér megyei Alap községbe kaptunk felkérést, a XVII. Alapi Pünkösdi Néptánctalálkozó alkalmából. Lehetőségeinkhez mérten mindig próbálunk még egyet fellépés napján, ez most sem volt másképp.

10:15 – A főpróba után autókba szálltunk és elindultunk Alapra. Az 1 órás út végén (és némi keresgélés után) megérkeztünk az általános iskolához, ahol a farmernadrágot bukovinai viseletre cseréltük.

12:00 – Autóbuszokkal átszállították a meghívott táncosokat a Ruskovics kocsmához, a gyalogos felvonulás kezdőpontjára, ahol – Méhes Lajosné, Polgármester-asszony köszöntő szavai után – több csoport is pár perces bemutatót tartott a saját repertoárjából. Ezután elindult a menet, ki lovas hintón, ki pedig a saját lábán, a Művelődési Ház felé. Félúton tartottunk egy kis pihenőt, ahol a többi tánccsoport is bemutatkozott, illetve finom házi süteményekkel és frissítőkkel vendégeltek meg minket a szervezők és a helyi lakosok.

14:00 – Megérkeztünk a Művelődési Házhoz, ahol az üveges tánc tiszteletére egy gyönyörűen kifaragott, női alakot ábrázoló szobrot avattunk fel. Ezután kezdetét vette a műsor, a néptánccsoportok közreműködésével. A helyi csoport mellett színpadra léptek még Buzsákról, Isaszegről, Györkönyből, Tamásiból, Veszprémből, az erdélyi Magyarlapádról és természetesen mi, Hőgyészről.

Egy kis kocsmai szórakozást varázsoltunk a színpadra a “Ha bemegyek a cibényi korcsmába” című koreográfiánkkal, amivel bemutattuk a bukovinai szórakozás egyik fajtáját. A tökéletes hangulat és a produkció sikerességét garantálta a Szedtevette Zenekar, aki az élő zenénkről gondoskodott.
A csoportok egytől-egyig színvonalas műsort nyújtottak a helyi lakosoknak és egymásnak. A színpadi jelenlétünket ízletes vacsorával és tortákkal honorálták a szervezők és a helyiek, majd pedig táncházzal folytatódott és fejeződött be ez a Pünkösd Vasárnap Alapon.

Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat a szervezőknek és a helyi lakosoknak, akik fáradhatatlanul, végig gondoskodtak a vendéglátásunkról finom falatokkal és italokkal, a Szedtevette Zenekarnak a sikeres együttműködésért, és a jelenlévők dicsérő szavaiért!

/Andrási Tekla/